"Köszönöm, drága, drága Gina!
Mintha csak én fotóztam volna őket :)
Még meg sem köszöntem talán rendesen, amiért mindig törődtél velünk, érdeklődtél felőlünk és tartottad bennünk a lelket amikor kellett, legyeztél és borogattál, amikor szükség volt rá, támasz voltál a legszükségesebb pillanatban ...
hála és köszönet utólag is a jelenlétedért! <3
Nagyon szeretünk!
Andi és Hunor Buda :)"
Az életem "itt kezdődött"
2012 január 7-én született kislányunk Tímea. Mivel nemrég költöztünk Győrbe, nem volt doki akihez különösen ragaszkodtam volna, így a körzeti terhesgondozásra jártam. Férjemmel megbeszéltük, hogy ő is szeretne bent lenni a szülőszobában. Első kisbabánk lévén nem tudtuk mire számithatunk a szülés során. Ekkor ismertük meg Ginát, aki kérdéseinkre válaszolt, tanácsaival felkészitett, magabiztosabbá tett. Férjemet bátorította, megmutatta, hogy segíthet nekem ha itt az idő. Elhivatottsága, szeretete a "szakma" iránt megmutatkozott a kedvességében, türelme és tudása által. Sajnos a a szülésnél nem lehetett ott, mert a kórházi személyzeten kívül csak egy személy jöhetett be. A tőle kapott magabiztossággal és felkészültségnek köszönhetően csodálatos élményt éltünk át mind a vajúdás, mind a szülés alatt. Utána is segített tanácsaival, bátoritott ha elgyengültem, a napnak bármely szakaszában számithattam rá. A mai napig tartja a kapcsolatot velünk, figyelemmel kiséri fejlödésünk.
KÖSZÖNJÜK GINA...
.....
...
.....
Barbi vagyok. Van egy nagyszerű férjem, és két csodálatos CSODA gyermekünk.
Angelika nevű kislányunk 2008.12.11.-én, Bálint Marcell nevű kisfiúnk pedig 2011.01.04.-én látták meg a napvilágot. Először is hatalmas köszönetet akarok mondani Szabóné Juhász Georginának, akivel még 13 évvel ezelőtt a gimnáziumban ismerkedtünk meg és azóta is nagyon jó barátságot ápolunk. Ő fokozott figyelemmel kísérte végig várandósságaimat, mindig bármi kérdésem volt a terhességgel, szüléssel, a babázással vagy a szoptatással kapcsolatban, Ő mindig készséggel válaszolt.
.....
Tovább olvasom...
Aliz terhességének története
Kedves leendő anyukák!
Úgy gondoltam úgy kerek az egész történet, ha a legelejétől osztom meg veletek. 2012. augusztusában megtudtam, hogy babát várok, terveztük, szóval nagyon volt az öröm.
Úgy gondoltam amíg 12 hetes nem leszek nem mondom el szinte senkinek, de 5 hetes terhes koromban elkezdtem 24 órában hányingeres lenni gyenge, szédültem hánytam alig tudtam aludni, ez így ment hónapokig. 7 Hetes terhes koromban elmondtam Ginának a nagy hírt, nem bírtam magamban tartani a rosszullétek miatt.
Tovább olvasom...
Aliz szüléstörténete
Mivel már 9 nappal túlhordtam a babámat május 14-én be kellett feküdnöm a kórházba. Aznap éjjel elkezdődtek 10 perces fájások de reggelre elmúltak. Aztán napközben újra elkezdődtek. Ginát hajnali 5 fele hívtam ő biztatott, hogy ebből biztosan lesz valami és mondta ő mindenképpen eljön Sopronba és addig nem megy haza amíg meg nem lesz a baba. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Napközben sétálgattunk beszélgettünk, aztán délután 4 fele elküldtek vizsgálatokra és mondták 5-kor menjek a szülőszobára beindítják a szülést. Hát nem ilyen szülésről álmodoztam, de örültem, hogy végre lesz valami.
.....
További képek a képgalériában. Katt ide!
Tovább olvasom...
Nikol szüléstörténete
Így született meg Drew Adei-Boateng
Hol is kezdjem, nem volt egy könnyű szülésem így elsőre, annak ellenére, hogy mindenki mondta: „ugyan már, fiatal vagy, ilyenkor még nagyon jól reagál a tested, meg amúgy is… széles csípőd van, pikk-pakk megszülsz.”
Hát nem volt igazuk. Egy pénteki napon indult be a vajúdás, még nagyon enyhe volt az egész, ekkor voltam a 41+1. héten, már eléggé csalódott állapotban, na meg persze aggódtam is, mivel Angliában szültem, ahol SOHA NE SZÜLJÖN SENKI, de komolyan. A 42. hétig hagyják túlhordani a babákat NST, magzatvízvizsgálat, és egyéb nélkül. Az egész terhesség alatt 2 db UH van, az első a 12. héten, majd a második a 20.-on, és onnantól kezdve semmi, csak méregetik a kis vérnyomásodat a 40. hétig, vagy ne adj Isten a 42.-ig. A terhesség alatt soha egy orvos nem látott, és semmiféle nőgyógyászati vizsgálat nem volt.
Na, szóval vissza ahhoz a pénteki naphoz: elkezdtek rendszeres fájások is jönni, de igazából nem fájtak, szegény Ginát 0-24-ig társaságban tartottam az „ez most mi? ,és miért?” kérdéseimmel.
További képek a képgalériában. Katt ide!
Tovább olvasom...
